"Ha jót teszel, légy hálás érte." Lev Tolsztoj

A hála egy érzés, amely nem lealacsonyít, inkább felemel.
Ha azt hisszük akkor "illik" hálásnak lennünk, amikor kaptunk valamit, tévedünk. 
Természetesnek venni mindent, ez megakadályozza a hála érzésének megtanulását, mert bizony ezt tanulni kell, hiszen nem spontán megnyilatkozás a hála, mert az ember részéről állandó lelki tevékenységet igényel.

A hála nem keresztény, még csak nem is vallásos erény - talán ezért ódzkodnak tőle sokan - hanem egy közösségi emberi vonás.
"Sérülése magát az embervoltot érinti, ha kiölik az emberből, az ember lelkileg beleroppan."

A hála nem függ az érzelmi hullámzástól, gyakorlása föltételezi a tárgyilagosságot és az önismeretet; a hála az értelem cselekedete, az erkölcsileg érett ember alapmagatartása, aki fölismerte, hogy létét és fennmaradását nem csupán a maga teljesítményének, hanem folyamatosan másoknak is köszönheti.

'A nemes élethez nem kellenek nagy tettek, csupán tiszta szív és sok-sok Szeretet!'

'Az ember úgy változtathatja meg életét, hogy megváltoztatja gondolkodását.'

'Az élet nem arról szól, hogy várjuk a vihar elvonulását, hanem arról hogy, megtanuljuk, hogyan kell táncolni az esőben!'